2015. május 25., hétfő

EGYKUKA kihívás

Aki már végigfutotta a blogomat, láthatta, hogy mennyire szemétmániás vagyok. Sok inspiráló anyukáról olvasni a külföldi és hazai oldalakon, akik megpróbálnak zöldebben élni. Szeretnék én is minél inkább közéjük tartozni, hogy egy élhető jövőt hagyjak a gyerekeimre.


                                                                      Illik ránk

Nem vagyok és nem is hiszem, hogy valaha olyan leszek, mint azok a nők, akikről már itt is írtam, de megteszek minden tőlem telhetőt.

Szerencsére a tavalyi évben a mi társasházunkban is elhelyezték a kék/sárga (papír/műanyag,fém) kukákat. Nagy öröm volt ez számomra vagy inkább a férjemnek, hiszen így nem kellett kukatúrára indulnia az újrahasznosítható hulladékkal megrakott dobozokkal a városban. No, nem teljes az öröm, mert az üveggel még mindig útra kell kelnie, de annyi baj legyen! Az irodájával szemben van egy hulladéksziget, tehát kitérőt ez nem jelent neki.

Eleinte csak egy-egy kukát kaptunk, de mivel nagyon sok lakás van az épületben, ezért pikk pakk megteltek a szemetesek. Később került több is. Rendszeresen ürítik őket, így nem kell attól tartanunk, hogy dugig van a szelektív gyűjtőnk, de nincs hova borítani lent.

Egy kicsi sötétszürke ikeás kukánk van. Olyan 15-20 literes. Simán befér a mosogató alatti szekrénybe, ami azért is hasznos, mert amíg a gyerekek kicsik voltak, nem támadt kedvük egy kis búvárkodásra benne. Valamint nincs teteje, tehát esztétikusabb is elrejteni. Öten vagyunk a háztartásban. Három gyerkőc és mi, a szülők. Egy lakógyűlésen felmerült, hogy annál magasabb legyen a szemétdíj, minél többen laknak egy háztartásban. Ezzel én totál nem értettem egyet, hisz mi már akkor is kevesebb szemetet termeltünk, mint sok nemtörődöm egyszemélyes háztartás. Akkor azt mondtam, hogy csak akkor vagyok hajlandó többet fizetni, ha lesz szelektív hulladékgyűjtés az épületben. Később ez a több ember, magasabb szemétdíj ötlet nem valósult meg és még a színes fedelű kukák is megérkeztem, mégsem kellett többet fizetnünk. Most majd kell, de ez egy más történet.

Mindig is próbáltam csökkenteni az általunk termelt szemét mennyiségét, talán azért is, hogy enyhítsem az eldobható pelenkák használata miatti rossz érzésemet. (Hogy miért azt használtunk, majd egy bejegyzésben azt is leírom később.) Különbséget teszek a szemét és a hulladék között. A hulladék NEM SZEMÉT! A hulladék újrahasznosítható (szerintem), míg a szemetet -ami semmire sem jó már- a szeméttelepre viszik, ahol aztán hegyet építenek belőle vagy elássák azt, hogy majd sok száz év múlva a régészek kiáshassák a 21.század örökségét. :(

Az elmúlt két hétben rekordot döntöttünk. Egyszer telt meg ugyanis csak a kis ikeás kuka egész héten! Pedig végig itthon voltunk. Ebbe bele kell számolni természetesen a fürdőben keletkező szemetet is. Akárhonnan nézem, ez nem rossz! És még ezt is tudnám csökkenteni, ha nem lakásban élnénk! Szerves hulladékot, ételmaradékot stb. ugyanis sajnos még a kukába kell dobnom, mert nincs itthon komposztálóm. Nem húzom le a wc-n, mert nem akarom azt eldugítani. Szóval az egy, az tényleg csak egy!



Ezen most annyira belelkesültem, hogy fogadalmat tettem (amiket nem szoktam, mert ismerem magam annyira, hogy tudom, hogy az első adandó alkalommal megszegem őket), miszerint csak EGY KUKÁNYI SZEMETET FOGOK LEVINNI HETENTE! Kíváncsi vagyok, nektek ez hogy megy? Jó lenne ebből egy kihívás félét vagy valami csoportot csinálni. Amolyan EGYKUKA mozgalmat. :) Ha van kedvetek csatlakozzatok! Sőt, ha még kevesebb szemetet termeltek, akkor nekem is adhatnátok ötleteket, hogy hogy éritek ezt el! Tudom, nem annyira trendi tömött szemetest fényképezni, de nyugodtan feltölthetitek a fényképeiteket is ide.

Kellemes szelektálást mindenkinek! ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése