Életmódváltó lettem. Muhaha!

Régebben - úgy általában az életem nagy részében - nem voltam egy megveszekedett sportoló. Tavaly ennek a tunya létnek vetettem véget. Eddig úgy tűnik sikeresen...

Annyira lerágott csontnak tűnik ez az életmód váltás, hogy már magától a szótól is rosszul vagyok. A csapból is ez folyik. Elárasztotta az internet minden szegletét és minden platformját. Tele az Insta önjelölt fittnes királylányokkal, akik megmutatják a tutit. (Én is követek párat belőlük.)  A női magazinok 1/3 része azzal foglalkozik, hogy fogadd el önmagad, míg a fennmaradó 2/3 pedig fogyókúrás tippekkel és pálcikákra szabott ruhákkal tömi a divatra éhes női agyat.

Soha nem voltak súlyproblémáim. Szerencsés genetikával születtem. Egy kívülálló nem is értette, hogy mi a csudáért nem vagyok elégedett magammal, hiszen vékony vagyok. És valóban. A mérleg csak 53kg-t mutatott, ellenben a terhesség megtette jótékony, nehezen múló hatását a hasammal. Igazi alma típusú lány (nem tudom, hogy közel a 40-hez, három gyerekkel írhatom e ezt... :) vagyok. Minden extra zsírpárnácskám a hasam köré rendeződött egy szép kis úszógumiba. Úgy látszik a természetnek nem tűnt fel, hogy tudok úszni, ráadásul nem is rosszul. Minden áron meg akart védeni a vízbe fulladástól. 😠

Iróniát félretéve, 2016. decemberében elhatároztam, hogy a következő évtől belevetem magam az edzőtermi edzésekbe. Januárban aztán összeszedtem minden bátorságomat, vettem egy mély levegőt  és beléptem a budai Star Fitness ajtaján. Ez volt hozzánk a legközelebb, ráadásul egy csomó üzlet, bank is van itt, egyértelmű volt, hogy ide fogok jönni.

Annyi előítélet él az emberek fejében - ez alól én sem voltam kivétel -  az ilyen termekről, hogy tényleg félve mentem be. Biztosan tele lesz kigyúrt, szteroidokkal felpumpált suttyókkal és a női megfelelőikkel. Féltem attól, hogy a súlyzós edzésektől esetleg kétajtós szekrénnyé változok. (Na, ez nem fog egyetlen lánnyal sem megtörténni, ezt garantálom). Féltem, hogy az én kis anyatestem nevetséges lesz a sok fitt csaj között. Nem tudom, miért gondolja a legtöbb ember úgy, hogy mindenki őt nézi egy ilyen helyen? Talán, ha olyan testem lenne, mint egy Victoria's Secret modellnek, akkor ez persze természetes lenne, de így bizony a kutya sem foglalkozik velünk. Ami jó. Illetve dehogynem foglalkozik!! Velem például Viktor elég rendesen foglalkozik, aki a személyi edzőm. Minden egyes alkalommal úgy érzem, hogy elértem a maximumot, aztán ezen minden új edzés alkalmával emelünk egy kicsit...

                                   Mivel én nem így nézek ki, ezért senki sem bámult meg :)
                                                           (Victoria's Secret angyalok)

A legelső edzés mindig egy állapot felmérés. No, én ezen majdnem elájultam. Szó szerint. Annyira nem volt kondim. A munka végén a terem közepén feküdtem a földön feltett lábakkal. Elég mélyről indultam. Utána hetekig tartó átmozgató edzések jöttek, majd szép lassan bekúsztak a speciális napok. Ma ott tartok, hogy heti két láb edzés, 1-2 felsőtest és egy köredzés a menü. Egy óra súlyzós edzés + hasizom + 30perc kardió egy napom. A kilóm száma egy év után is változatlan volt. A formám viszont rengeteget változott. Az úszógumi szépen eresztett lefele. Persze én is csináltam előtte-utána képet, de azt ide még nem merem feltölteni. 😉

Itt viszont még nincs vége a történetnek. Sajnos a has egy elég problémás terület. Nem elég a számtalan felülés és egyéb hasizom gyakorlat. Hiába van kőkemény hasfalam, ha egy kis szalonnaréteg biztonságos burkot von köré. 😜 Ez már csak diétával megy le. Nem fogyókúrával, hanem diétával! Ugyanis nem éhezem...pontosabban: legtöbbször nem. Kevés szénhidrátot eszem, ellenben dög sok fehérjét, aka CSIRKEHÚST. Szénhidrátok reggelire, tízóraira és ebédre mehetnek. No nem bolognai spagetti - még akkor sem, ha csirkehúsból van a szósz - hanem csirke és rizs vagy hal és rizs. Kicsit unalmasnak tűnik, de én azért ezt a párost is lazábban értelmezem. Nekem simán belefér ebbe a thai curry. 😄 (remélem ezt Viktor nem olvassa). Estére meg saláta és valamilyen fehérje. Az ilyen diétákhoz sokat segít az otthoni főzőcske és ételcsomagolás, így a munkahelyen sem kell kevésbé táplálóval beérni.

                                                          Yumbox tapas bento doboz

Mindig berzenkedtem a táplálék kiegészítőktől, de most nagy hasznát veszem a fehérje pornak. Tízóraira, uzsonnára, esetleg ha nagyon éhes lennék, lefekvés előtt benyomok egy ilyet és el is telít egy darabig. Edzés után pedig mindig megiszok egy fehérje turmixot. Általában undorítónak tartom ezeket a löttyöket, de van pár, ami kifejezettem finom. Érdemes egy-egy adagot venni sokból és letesztelni, hogy melyik az iható.

Manapság egyéb varázsitalokat is döntök magamba. Ilyen a BCAA és az l-karnitin. Ezeket mindig edzés közben illetve előtte iszom meg. Kulacsban otthon bekeverem jó hideg vízzel és szépen elkortyolgatom az edzés alatt.

                                                                      Montii kulacs

Most elég nehéz elképzelnem az életemet mozgás nélkül. Sokkal jobban bírom a gyerekekkel járó mindennapos strapát. Energikusabb vagyok, mint valaha bármikor is voltam. Nem beszélve arról, hogy az önbizalmam is sok pontot emelkedett a tőzsdeindexemen.

Tudom, hogy egy munkahely mellett szinte kivitelezhetetlen az ilyen gyakori teremlátogatás (ezért is vagyok szerencsés és hálás, hogy itthonról dolgozom), de nem is feltétlenül kell ebbe ilyen elánnal beleugrani. Kezdjétek el lift helyett lépcsővel, 1 megállós utazás helyett sétával, kirándulással, kocogással. Csak kezdjétek el, mert mindig ez a legnehezebb; felkelni a kanapéról.

Szóval hajrá lányok!

Üdvözlettel:
Anett

                                                              Na, ez vagyok én....

ui: ha ebben a témában lesz mondanivalóm még, akkor folytatása is lesz ennek a bejegyzésnek.

Irány London! Irány a Bubble!

Mikor először a szigetország földjére léptem, azonnal beleszerettem az országba. Ennek már legalább 12 éve. Ez volt az első ország, ahová a fapadosok repítettek. De ez egy másik történet. Két hét múlva ismét Londonban leszek. Nem is akárhol, hanem a Bubble London gyerekruha kiállításon, ahol a legújabb kollekcióikkal rukkolnak elő a gyerekruhát, kiegészítőket gyártó cégek. 

A város, amit nem tudok megunni

Június 19-20. a dátum, amit jó előre beírtam a naptárba. Szerettem volna ugyanis élőben látni azt, amit legtöbbször csak katalógusból választok. Onnan meg valljuk be, nem túl egyszerű még akkor sem, ha az ember lánya csak egy-egy darabot választ csemetéjének. Képzelhetitek, milyen, amikor nagyban rendelsz, sok pénzért, előre.

Mert ne legyen illúziója senkinek! Ezek a cégek jó előre megrendeltetik velünk a termékeiket, amit aztán akkor is ki kell fizetni, ha nem ment épp csudásan a szezon. Nincs nagyker, ahonnan csak azt rendelem meg gyorsan, amit már eladtam és nem is Aliexpress-es cuccokat árulok. Így aztán megéri kifizetni a repülőjegyet és a szállást, csomagolni és elhúzni erre a kiállításra, amit a Londoni Business Design Centerben rendeznek. Zárójelben jegyzem meg: kiruccanásnak sem rossz, ha egy kis nyugira vágyok, de így összekötöm a kellemest a hasznossal.

Az esemény helyszíne

A Bubble-n most a 2017-es tavaszi-nyári kollekciót láthatom, tapogathatom ...és rendelhetem. Mert bizony ennek a rendelési határideje június 19. a Fruginál. Na, rendelhetnék egy hónappal későbbig is, de mivel most az elő-elő-előrendeléshez ingyen posta jár, bolond lennék kihagyni. (Egy adag postázása Magyarországra minimum 30EUR, ezt megszorozva hárommal, tekintélyes summa marad a Little Fox kis kasszájában). Már csak abban reménykedem, hogy nem lesz Brexit...

Na de kik lesznek ott?

A Frugi, mert ők aztán ki nem hagynák ezt. Én is leginkább miattuk utazom.

Aztán olyan nevek is, mint a Kite, Hatley, aden+anais, smafolk, Emil et Rose, Lelli Kelly, Pediped, Guess Kids és sok egyéb itthon kevésbé ismert márka.
Legnagyobb bánatomra a bio vonal nagyon gyatrán képviselteti magát ezen a nyáron. Nem lesz sem Maxomorra, sem Toby Tiger, sem Pigeon és a Piccalilly sem teszi tiszteletét a kiállításon.

Persze ez így is maga lesz a paradicsom, egy magamfajta (gyerek)ruha őrültnek. Már csak arra kell vigyáznom, hogy ne szálljak el túlságosan a rendelésnél. Az esemény hangulatában erre viszonylag nagy az esély. Így aztán kész listával megyek, amin csak minimális módosítást végezhetek. Ha valami új rákerül a listára, valaminek ki kell hullania. No, de erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok...

Egy kép a tavalyi kiállításról

Élménybeszámolót és pár apró titkot pedig majd a kiállítás utáni bejegyzésben. Addig is számolom vissza a napokat.

A Little Lovely Company; egy kis kedves cég cukiságai

Nagy intenzitással vetettem magam bele a 2016-os évbe. Több féltve dédelgetett tervem is van, amit szeretnék megvalósítani az idén. Az első szerdán (május 11.) érkezik a boltba.


Hallottatok már az "egy kis kedves vállalatról" vagyis az A Little Lovely Companyről? Talán a neve még nem mond semmit, de a termékeik Európa szerte lázban tartják a kisgyerekes szülőket, na jó, leginkább az anyukákat.

De kik is ők? Honnan bújtak elő ilyen hirtelen és ilyen babaszobákat rengető sikerrel?

A ötlet két zseniális holland hölgy fejéből pattant ki 2013-ban - tehát nem is annyira régen- , hogy hétköznapi dolgokból faragjanak igazán eredeti holmikat, amin a személyiségük egy darabja is visszaköszön. Persze nekik nem volt annyira nehéz, lévén mindketten dizájnerek. Az elképzelésük egy sor könnyfakasztóan bájos termékben öltött testet.

A legnépszerűbb termékük talán a felhő lámpa. Kicsi vagy nagy, egyre megy. Mindkettő annyira cuki, hogy legszívesebben az ember a saját hálószobáját is felvillanyozná vele.

Ki ne szeretne a felhők felett járni, ha ennyi cukiság veszi körül?

Aztán ott vannak azok az édes kis gyümölcs alakú éjszakai fények...

Oh mondd, te kit választanál?

Persze ezen kívül vannak még falmatricáik, rongyijaik, szebbnél szebb egyedi párnáik, képeslapjaik, posztereik és persze party kellékeik.

De nem csak a gyerekekre vagy a gyerek lelkű felnőttekre -amilyen én is vagyok- gondolnak ám! Internetes kalandozásaim közepette sokszor vásárolok, csevegek vagy váltom meg a világot hasonló érdeklődésű nőtársaimmal. Az ő képeiken bukkant fel sok helyen egy helyes kis világító dobozka, amire hosszabb, rövidebb üzeneteket írnak fel. Aztán a dobozkát felkapcsolva hangulatos fény és egy kedves sor várja a látogatókat, hazaérkezőket. Nem kellett sokat kutakodnom a neten, hogy a fent nevezett kedves kis cégnél belefussak egy lightboxba. Persze ennek is több mérete van, amibe akár pasztell színű betűket vagy gyerekes karaktereket lehet belepakolni. Itt szinte csak a képzeletünk szab határt...illetve az angol betűkészlet. (Ez persze nem akkora probléma, hiszen egyre többen beszélnek angolul.)

Hát nem cuki?

Ezen igazán jót mosolyogtam. (lefordíthatatlan angol szójáték)

Az jutott eszembe így az esküvő szezon közeledtével, hogy mennyire jól mutatna egy ilyen lightbox a vacsora helyszínén az ülésrend mellett, mikor a díszes vendégsereg épp a helyét keresgéli és ott világít az ifjú pár neve.

Szóval egy mini álmom valóra vált. A fenti termékek holnaptól rendelhetőek lesznek a webshopomban. Remélem nektek és gyerkőcötöknek is legalább annyi öröme telik majd ezekben a csodás holmikban, mint nekem. Éljenek a holland dizájnerek!

Ecoegg szárítótojás és öblítő teszt

Már egy éve, hogy áttértem a "hagyományos" folyékony mosószerekről az Ecoegg mosótojás használatára. Ennyi idő elteltével sem bántam meg egy percig sem, hogy környezet- és pénztárcabarát mosószer-alternatívába ruháztam be. Viszont csak az idén jutottam oda, hogy pénzt invesztáljak a szárítótojásokba és az öblítőbe is. Ez a bejegyzés most ezek használati tapasztalatait gyűjti össze.


Aki esetleg még nem hallott volna a brit Ecoegg kultikus környezetbarát mosótojásáról, az kukkantson ide. Beszerzési helyekről és árakról és mosási tapasztalatokról is tájékozódhatnak a kezdő "ecoeggesek".

Az idén jutottam el oda, hogy ha már egyszer mosótojással mosok, akkor éppen ideje lenne valami hasonlóan környezetbarát öblítőt is keresni. Igen, tudom: sokan nem használtok öblítőt, hanem mosóparfümöt helyette, ellenben nekem annyira hozzátartozik az öblítő a mosáshoz, mint a fogmosás az esti szépségápolási rutinomhoz. Kell, hogy a kivett, kimosott ruha puha és ILLATOS legyen! Bár a rózsaszín mosótojásom is tavaszi illattal töltené fel a ruhákat, az én orromhoz ebből semmi sem jut el. Kicsit sem illatosak tőle a mosott ruhák.

Igen, a néni sajnos ezen is vigyorog...

Eddig Ecover öblítőt használtam, de elég híg, így gyorsan elfogy és viszonylag drága is. Az Ecoegg öblítőjén a 240-es szám volt az igazi mézesmadzag. Praktikus pumpás kiszerelésével (1.5l) könnyen adagolható a megfelelő mennyiség. Nekem 10kg ruhát is ki tud mosni a gépem (három gyerek, két felnőtt), ezért a tele gép öblítő tartályába három pumpálásnyit szoktam rakni. Kicsit sűrűbb az állaga, mint az Ecovernek, de messze nem zselés. Szerintem nem sűrűbb, mint bármelyik másik mezei öblítőszer. És az illata....hát az nincs sok! Ez kicsit csalódás és nem is biztos, hogy ezért újra fogom tölteni a tárat, ha kiürülne. Persze az ad valami elégedettséget, hogy legalább 240 mosásig kibírja, de ezt majd úgyis a használat dönti el. Sajnos nem 100%-ig váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ezért tíz pontból csak nyolcat adnék neki. Igen, két pont csak az illat (hiánya) miatt! Mivel ezt a terméket egy hazai webshopban sem találtam meg, ezért én innen rendeltem. Egyébként Ecoegg termékeket több hazai online bolt is árul. Ezek közül a kedvencem az Ökolurkó boltja, ahol a környezetbarát tisztítószerek mellett szuper mosható pelenkákat is rendelhettek, ezzel is védve törékeny környezetünket. Az öblítő ára kb. 4000 forint (9.99 GBP)

Másik termékem, ami a szigetországból érkezett csomagomban volt, az a szárítótojás. Helyes kis dupla csomagolásban jött, négy "tölténnyel". Felmerül a kérdés, hogy mi a csudának szárítótojás? Nem vagyok rendszeres szárítógép használó, mivel a gyerekek Frugi cuccait nem szívesen szárítom gépben. Biopamut - zsugorodásgátló kezelést nem kap az anyag - jellegéből adódóan hajlamos csöppet összemenni. Nálunk még nem történt ilyen (akkor sem, ha szárítóztam őket) , de nem akarom kísérteni az ördögöt. Szóval ezek a csuda kis tojáskák hozzásegítik a ruhákat szépen bukfencezni a szárítóban. És mivel nem tapadnak úgy össze, ezért elvileg gyorsabban is száradnak. A gépünk a pincében van, ezért nem állok mellette stopperrel a kezemben, szóval gőzöm sincs hogy milyen gyorsan végez. Szerintem nem fogom soha lemérni. Ellenben bámulatosan puhák és nagyon kellemes illatot árasztanak a szárítás befejeztével a ruháink. Az első termék, aminek tényleg van illata! Ezt nagyon szeretem és biztosan után töltjük még a készletünket az illatpatronok kimerülése után.

Ezek ugyanis kis illatpatronnak nevezhető hengerecskékkel "működnek". A csomagból kivéve csak belecsúsztat az ember lánya a tojások közepébe egy-egy patront és máris indulhat a szárítás! Ígéretük szerint 40 használatig megőrzi az illatát. Majd meglátjuk és később beszámolok róla. Ezt is a fentebbi boltból szereztem be, mert nem akartam két helyről rendelgetni, dupla postaköltséget fizetni. A szárítótojások ára kb. 4000Ft (9.99GBP).

Mindent egybevetve, meg vagyok elégedve az összes Ecoegg termékkel. Talán csak az öblítő illatának hiánya hagy egy kis fájó pontot a lelkemen.

Kulacs-teszt

Régebben írtam egy szösszenetet a kulacs kálváriámról. Jöjjön egy kis update.


Mondhatnám magam akár mániákusnak is kulacsok terén, de hat évembe telt megtalálni az IGAZIT! Ha annak idején valaki súgott volna nekem, jelentős összegek kukába dobásától menthettem volna meg magam.

Most viszont remélem én menthetek meg pár kétségbe esett anyukát nemcsak a felesleges pénzköltéstől, de a lucskossá ázott táskák bosszantó valóságától is.

Kipróbáltam szinte mindent, ami a piacon kapható kulacs néven. Olcsót és drágát egyaránt. Naiv módon bíztam a borsos árú termékben (Contigo). Hatalmas csalódás volt ezért, mikor a játszótéren ismét eláztatták az ikrek itókái a táskámat.

                                                             "Hogy az a ....... "                              

Végső elkeseredésemben a Müllerben -is- kapható Sigg termékeknek adtam egy utolsó esélyt. Mivel le voltak árazva, még a pénztárcámnak sem fájt oly rettenetesen. Na persze, ha belegondolok, hogy rögtön hármat vettem belőle, máris más, de ettől most tekintsünk el!

Lassan egy éve használjuk minden nap a kulacsokat. Egy rossz szavam sem lehet rájuk! Könnyen tisztíthatók - amit én még könnyebbé teszek, beledobálva a mosogatógépbe. Nekünk nem kopott le a belső réteg sem róla. Esztétikai hibái lettek csupán az éves intenzív használat után: bizony a gyerekek nem kímélték a kulacsokat és alumínium voltuk miatt behorpadtak itt-ott. A minták viszont nem koptak le, még úgy sem, hogy a gépben tisztítom őket.

                                                          A "majomos" kulacsunk :D

Talán a "csavaros csőrüket" fogom lassan kicserélni, mert szerintem gusztustalanul összerágták a népek, de ezt könnyen lehet pótolni a Müllerből.

Mivel anno 3dl űrtartalmú kulacsokat vettem, ezeket talán kicsit kevésnek érzem a 7 éves lányaimnak egész napra a suliban, így lehet, hogy hamarosan beruházok egy-egy nagyobb darabba. Főleg, hogy olyan szépséges mintákban kapható. ;)

                                                         A kislány szívek megdobogtatója

Etetőszék mustra - amiket mi használ(t)unk

Családi legenda nálunk, hogy hogyan vett imádott nagynéném 1000 éve nekem egy Chicco etetőszéket. Baba koromban azért még nem volt annyi féle változat etetőszék fronton - meg jobbára máshol sem -, mint manapság. Egy mai anyukának csak a fantáziája no meg a család költségvetése szabhat határt mikor beszerzik ezt a több évig nélkülözhetetlen darabot, hisz a legolcsóbb ikeás darabtól a csillagos égig érnek az árak.


Elég korán elkezdtem a hozzátáplálást, lévén, hogy a gyerekek mind tápszeren nevelkedtek. Mikor a lányok négy hónaposak lettek, megkapták az első gyümölcsadagjukat. Imádták. Ekkor azonban a csajszik még nem tudtak ülni biztonságosan, ezért a babahordozókat használtuk az etetésre. Nem kell részleteznem, hogy mennyire nem volt ez praktikus. Kezdetben a földön ülve kapták a pempőt, de annyira kényelmetlen volt nekem, hogy később a hordozók felkerültek az asztalra vagy a konyhapultra. Hú, most biztos páran a szívükhöz kapnak, hogy ez mennyire veszélyes. Persze, az, de nem volt más. Akkor. Mikor már elég jól ültek, pár hónappal később, megvettük az első etetőszéküket. Igen, az elsőt, mert azt még követte kettő másik...

Az első: Chicco Happy Snack

Angliában vettem a Mothercareben. Hazahozatva sem volt drágább, mint az itthoni társai és sokkal több színből választhattam.(A szállításokat a HCK Futárszolgálat végezte nekünk mindig. Jó áron dolgoznak és nagyon megbízható csapat. Háztól-házig szállítást végeznek mindkét irányban.)
Jó kis szék volt. Csodaszép, vidám színekkel. Szerettem, mert összecsukva stabilan állt. Kinyitva is kényelmesnek tűnt az ülése és mivel három pozícióban lehetett dönteni a háttámlát, elég fiatal babák is ülhetnek benne...persze csak az evés ideje alatt. A párnázott ülését könnyen lehetett tisztítani. Öt pontos biztonsági öve tutin rögzítette a csemetét.
Negatívuma az volt, hogy a családi étkezések alatt viszonylag messze ültek tőlünk a gyerkőcök, picit kirekesztve. Ami miatt végül mégis megváltam tőle az nem is igazán a szék hibája volt, hanem a konyhánk mérete. Apró  konyhánk van, ahol a két dög nagy etetőszék egyszerűen beterítette az egész helységet.

A második: Ikea Antilop

Nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni ezt a világbajnok darabot. Mindenhol lehet vele találkozni, háztartásokban, éttermekben, szállodákban egyaránt. Igazi átgondolt, letisztult svéd darab, verhetetlen áron! Nekünk négy darab is van belőle (itthon kettő, nagyszülőknél kettő), és ez a négy is kevesebbe került, mint máshol egy.
Én szinte csak pozitívumokat tudok felsorolni az Antilopról. Rakásolható, ami nekünk fontos szempont volt. Igaz nem összecsukható, de mivel keskeny, nem foglal túl sok helyet. Egy szintben van egy normál étkezőasztallal. Ha rajta van a tálca, akkor sincs túl messze tőled és teljes jogú tagnak érezheti magát a csemete. Ha leveszed róla a tálcát, akkor szépen alácsúszik az asztalnak, mint egy normál szék és a baba szó szerint egy asztalnál ehet veletek.
Könnyű tisztítani. Nincs nagyon olyan darabja, ahova beleragadhat/megbújhat az ételmaradék.

Nem tűnik persze túl kényelmesnek, de hisz nem ebben tölti az egész napját a gyerek! A legkisebb már rögtön ezt használta. Vettem hozzá egy támasztópárnát és azzal megtámogatva mindenféle gond nélkül, stabilan ült benne.
Nagyon sajnálom, hogy nem rögtön ezt vettük meg a lányoknak, de ugye ennek nem dönthető a támlája és akkor még csak kétpontos öve volt, az viszont bőven elég volt arra, hogy megakadályozza, hogy félelmet nem ismerő gyermekünk felálljon az etetőszékben.
Ha nyaralni mentünk, vittük magunkkal, mert atomjaira lehet szétszedni és aztán könnyen összerakni. A legnagyobb helyet az ülések foglalták el, de az sem volt vészes.

Negatívuma, - ami persze érthető, hogy ilyen, hisz csak így biztonságos - hogy a kissé szétálló lábaiban mi felnőttek rendre belebotlottunk. Volt olyan tálcánk, amin egy műanyag réteg  elég csúnyán elkezdett feljönni. Tekintettel arra, hogy egy új tálca is csak 1000 forint, hát ettől a hibájától nem mentünk neki a Dunának elkeseredésünkben.

Valaki mesélte, hogy hallott olyat, hogy felborult vele a gyerek. Szerintem még nem gyártottak olyan széket, amivel egy gyerkőc ne tudna felborulni. És ugye a Titanic is elsüllyeszthetetlen volt elvileg...
Nálunk soha senki nem borult fel a székkel, pedig három gyerek nyúzta 5 éven át!

A hatmadik: Stokke Tripp Trapp

Miután minden gyerek kinőtt az antilopokból, használtan vettünk három Stokke széket. Csak a széket, mert nekünk a többi extrára már nem volt szükségünk. Hiába múltak hat évesek a lányok, még mindig túl magas nekik egy normál székről az asztal. Meg lehetne ezt oldani párnával is, de az mindig szenvedés, mert kicsúszik, elmozdul stb. Csak a nyafogás van ilyenkor, így ez csak vészhelyzeti megoldás lehet nálunk.
A Tripp Trapp előtt volt/van még egy ikeás Urban gyerekszékünk, ami szintén nagyon hasznos volt a lányoknak, de az meg már elég magassá kezdett válni nekik. Azokat is használjuk még, csak most anyáékhoz költöztek le vidékre.

Ezt a problémát prímán kiküszöböli a Stokke szék. Majd' centinként lehet állítani az ülés magasságát, tehát tényleg minden méretű és korú gyerek vagy akár felnőtt is használhatja. Dizájnos, csinos darab. Több színben elérhető és a rengeteg kiegészítővel akár újszülött kortól használhatjátok. Csak hát drága, nagyon! A szék maga 55.990 forint és akkor még nincs benne az ülőkebetét (+15.390) kicsiknek, esetleg a párna az ülőkébe (+12.190), hogy kényelmesebb legyen vagy az újszülött kortól használható "ülőke" (+27.990). Szerintem ezeket csak ebayről, jófogásról vagy valami hasonló helyről érdemes levadászni használtan. Még úgy sem lesz túl olcsó, de már messze megfizethetőbb.

Pozitívuma még a Stokkénak, hogy széles az ülőfelülete! Nem gondoltam volna, hogy ez bármikor szempont lesz nálunk, de a kisfiam állandóan izeg-mozog így mást sem csinálok,mint egyfolytában az "ülj már rendesen, mert mindjárt leesel" mantrát fújom, mikor az ikeás junior székeken ül. Na, ez a Tripp Trappal nincs így. Felnőttként is kényelmesen ül rajta az ember és 80kg-ig hitelesített. (Statikus ismerős mondta, hogy mindig kevesebbet írnak rá, mint amennyit tényleg kibírna, hogy még véletlenül se legyen baj).

Lábtartójának köszönhetően -ami szintén állítható- még a hároméves is könnyen fel tud mászni a székére és kényelmesen tartja a lábát. Külön áldás ez annak, akinek mondjuk a csimotái láblóbálósak és ettől a falra mászik. (mert persze az asztal alatt mondjuk egymást rugdossák és kész is a háború)

Ha már az legelején beszerzünk egy ilyen széket, tényleg éveken, évtizedeken át hasznos társa lehet a gyerekünknek. Ha a lányok teljesen asztal-szék méretűekké nőnek, a stokkék mennek az íróasztaluk mellé. És ez még 17 évesen sem lesz ciki a letisztul, modern formának köszönhetően!

Kacat túra a babaszobában - Légzésfigyelő

Tegnapi bejegyzésem közben sok olyan dolog jutott eszembe, ami témába vághat. Mivel nem akartam túl bő lére ereszteni a gondolataimat, jobbnak láttam több részletben összeírni a felesleges vagy nélkülözhetetlen babaholmik listáját. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy teljesen szubjektív gyűjtemény, tehát lehet, hogy te pont mást gondolsz róla.


Ma egy terméket szeretnék bővebben bemutatni. Ez pedig nem más, mint a légzésfigyelő.

Lehet, hogy én a túlaggódós anyukák táborát gyarapítom, de amint kiderült, hogy terhes vagyok az ikrekkel, számomra nem volt kérdés, hogy mi ezt a dolgot biztosan be fogjuk szerezni. És mivel ketten voltak, rögtön kettőt is. Persze ez minden másra igaz volt, hiszen nem volt kitől babafelszerelést örökölnünk lévén első gyerekek (unokatesó alig idősebb a lányoknál, ezért onnan nem érkezhettek az "adományok") a családban és a baráti körben. Úgy éreztem, hogy soha nem bocsátanám meg magamnak, ha esetleg ezen múlna a lányok élete. (Tudom, aggódós vagyok! Szóltam előre. :) A franc akar abba a törpe százalékba esni, ahol a baba bölcsőhalált hal! Meg persze ikrek is voltak a lányok és kis súlyúnak gondoltuk őket, "ki tudja meddig maradnak bent? " stb. Szerencsére kihúzták a 38. hétig és a kisebb "B" baba is 2650g volt, a nagyobb "A" baba pedig 2950g. Öt nap kórház után mehettünk is haza. Isten pá' ! Otthon is voltam az ikrekkel!

Hihetetlen, mekkorát változott a boltok kínálata az elmúlt hét évhez képest! Anno ikres babakocsiból alig volt pár darab a piacon, az is horrorisztikus áron és ez nem a múlt században volt, hanem 2008-ban! Légzésfigyelőből sem volt túl bő a választék. Volt egy virág alakú magyar fejlesztésű termék, de az ott bukott el, hogy ismertem az életvitelünket. Sajnos azt (akkor még) csak fix helyen lehetett rögzíteni, mondjuk a falon. Mi azonban szinte minden hétvégét a szüleimnél töltjük -kert, kutya, macska stb -, így az szóba sem jöhetett.

A tesóm 11 hónappal előttem szült és ők akkor már használták az AngelCare légzésfigyelőt és teljesen elégedettek voltak vele. Így aztán ezt szereztük be a Brendonból. Kevés babaholmit vettünk itthon, de ezek pont azok közé tartoznak. Szerettem volna látni, érezni és ismerni a terméket, mielőtt megveszem. A magyar nyelvű újraélesztési útmutató is nagyon hasznos. Nem mintha nem beszélnék jól angolul, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy vészhelyzetben, pánikolva  felfognám a babák újraélesztésének lépéseit. (így csak férj nem értett belőle egy kukkot sem, de annyi baj legyen, ritkán volt egyedül a lányokkal)

Az egész rendszer két négyzet alakú érzékelőből, egy babaszobai egységből és egy szülői egységből áll. Az érzékelőket a matrac alá kell helyezni (kókuszmatrac alá akkor még nem javasolták), összedugni a csatlakozókat és kész.
Változtatható, hogy mit szeretnél figyelni:
1. csak légzés
2.légzés, hang és csipog a lélegzetvételnél
3. légzés és hang
4. csak hang (mi most ezt használjuk értelemszerűen)
Három frekvenciája van, tehát ikreknél is tökéletesen tudod, hogy éppen kivel van mondjuk baj.

Sokan gondolják, hogy felesleges pénzkidobás. A baráti körünkben senki nem vett ilyet. Én azonban nem tudtam volna nélküle élni. Tényleg. Olyan biztonságot adott, hogy akkor is figyeli valami a babákat, amikor délben épp pizsamában próbálok 3 és fél perc alatt magamba tömni reggelit és ebédet egyszerre, mostam-vasaltam-takarítottam vagy nyugodtan alhattam azt a pár órát éjszaka. Nálunk a lányok kezdetektől fogva külön szobában és külön ágyban aludtak, így azért talán érthetőbb a hozzáállásom a babafigyelőhöz.

Nem volt túl sok (téves) riasztás. Hat év alatt összesen talán öt darab. Egyre azonban máig tisztán emlékszem. Pár hónaposak lehettek a lányok, mikor egy éjjel megszólalt a légzésfigyelő riasztója. Az adrenalin berobban a sejtjeidbe, te pedig kirobbansz az ágyból és rohansz a gyerekszobába! A férjem ezt olyan vehemenciával adta elő éjnek évadján, hogy kis híján nekiugrott a szekrénynek. Szerencsére a kisebbik babánk érdeklődve nézelődött, mikor bevágtattunk a szobájukba. "A" baba továbbra is békésen aludt. A használati útmutató szerint sokszor az is elég egy lélegezni elfelejtő babának, hogy sípol a babaszobai egység. Nálunk elég volt. Nem mászott le "B" baba az érzékelőkről és nem is csúszott szét a csatlakozó. Úgy gondolom, hogy nálunk ott és akkor megmentette Julie életét.

Sok mindent mondanak a bölcsőhalál elkerüléséről az okosok. Ne fektesd a hasán! Ne legyen túl melege a babának stb! Nekünk a gyerekorvos kifejezetten javasolta a hason altatást, mert kellett a picit hipotón gyerekeink megfelelő fejlődéséhez. Szerettek is hason aludni. Mégis, a legbiztosabb egy légzésfigyelő!

Egy évesek voltak a gyerekek, mikor kiszedtük alóluk az érzékelőket. Az első pár napban még aggódtam, hogy nem e túl korai volt? :D Azóta érzékelők nélkül van bekapcsolva esténként a szobájukban, ugyanis bébiőrként is üzemel. Nálunk messze van a konyha a gyerekszobától és bizony ha főzök, nem mindig hallom, mi zajlik odabent. Tökéletes erre a szülői egységet kint tartani a konyhában. Egy szó, mint száz: nekünk ez nem volt felesleges pénzkidobás. Még akkor sem lett volna az, ha soha nem riasztott volna be, akár tévesen is!