Bio a babának

Mióta gyerekeim vannak, egyre fontosabb lett az a szó, hogy"bio" vagy "organic", ahogy az angolok mondják. Korábban fikarcnyit sem foglalkoztatott a téma, viszont az ikrek születése óta komolyabban beleástam magam a témába, lévén ekcémások a szentjeim. Legyen az étel, ruha vagy kozmetikum.


A bio szóról általában valami nagyon egészséges, tiszta és biztonságosabb dolog ugrik be az embereknek. Csak semmi méreg, semmi vegyszer. Erre persze a gyártók is építenek. Ha megnézzük a legtöbb ilyen terméket - és itt most elsősorban  kozmetikumokra gondolok-, majdnem mindnek szemet gyönyörködtető csomagolása van, lehetőleg valamilyen barátságos, natúr színben, újrahasznosított vagy újrahasznosítható csomagolásban.  Mivel ebben óriási biznisz van, a cégek ezért jelentős összeget áldoznak a " köz hangulatának" formálására. Persze megértem őket, még mindig hatalmas előnyben vannak az olcsóbb, nem bio termékeket előállító vállalatóriások. Hiába van naponta valami új, ami éppen "rákkeltő", meg "csúnya méreg"- aminek sokszor még nem igazolták valódiságát, azonban az internetnek köszönhetően villámgyorsan elterjedt - de azért valljuk be őszintén: mi is szívesebben vásárolunk természetes(nek hitt) portékákat.

Mivel igyekszem elkerülni a boltozást, ezért a hazai biokozmetikum felhozatalt annyira nem ismerem. Rendszeres online vásárló lévén két külföldi példát hoztam nektek. (jó szokásomhoz híven)

Kezdjük is mindjárt a Green People-lel. Nem meglepő módon egy brit hölgy fejéből pattant ki az ötlet, aki egy ekcémás kislány anyukája volt. Szinte hihetetlen, de 1999-ben - két évvel az alapítás után- az Egyesült Királyságban elegendő volt 1%!!!! természetes összetevő ahhoz, hogy natúr néven eladható legyen az adott termék. Ez egészen elképesztő. Ekkor Charlotte - a tulajdonos- a Soil Associationnel közösen kidolgozta a bio szépségápolási és egészségügyi termékekre vonatkozó szigorú kritériumokat. Ezek voltak az első ilyen jellegű normák.

A Green People termékekben biztosan nem találsz agresszív, szintetikus összetevőket, úgy mint parabének, sodium lauryl szulfátot esetleg etanolt illetve semmiféle mesterséges illat- vagy színezőanyagot sem. Baba termékeik Organic Baby/Children név alatt futnak. Talán az egyik legszélesebb bio babakozmetikum palettával rendelkeznek.

17 évvel később, rengeteg tapasztalattal a hátuk mögött büszkék arra, hogy több, mint száz termékük viseli a Soil Association jelet.

A Lulu&Boo is hasonló elgondoláson működik. Itt is egy betegség indította el az alapítókat a biokozmetikumok gyártásának útján. Szintén nagyon sok termékük rendelkezik Soil Association tanúsítvánnyal, sok termékük vegán és számos díjat nyertek már. Online mindkettő beszerezhető

Persze, mint minden organikus termék, ezek sem olcsók. Kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy megéri e ezeket beszerezni vagy maradnak a hipermarketek kínálta termékeknél. Ezzel eszem ágában sincs leminősíteni sem az ottani kínálatot, sem pedig a vásárlókat. Sajnos az két külön dolog, hogy mit szeretnénk adni a babánknak és mit enged meg a mai magyar valóságban  a pénztárcánk.

Brit vállalkozások szépségei

Tegnapi bejegyzésünk folytatásaként ma három kisebb brit biopamut gyerekruhákat gyártó vállalkozást mutatok be.  

Piccalilly

Hannah Evas alapító tulajdonos történetét már megismerhettétek egy korábbi írásból. A Piccalilly a vidám applikált motívumokkal díszített rugdalózóiról híres. Olyan szépek, hogy akár nappali viseletnek is tökéletesek.Hitvallásuk lényegre törő: a lehető legkevesebb befolyással lenni a Földre; nagyszerű termékek és dizájn; minőség; magas színvonalú ügyfélszolgálat és a legjobbnak lenni, amennyire csak lehet. Lássuk! Itthon a LittleFoxnál kapható.

Biopamut harisnya méhecske mintával 4.500Ft

Nyuszi mintás rugi 9.200Ft

Pihe-puha egeres felső 7.600Ft

Little Shrimp

Ezt is egy lelkes brit hölgy, Donna Barron alapította. A céget gyerekkori becenevéről nevezte el 2002-ben a konyhaasztalnál, gyerekekkel körülvéve. Különlegességük, hogy a gyártás minden fázisa Nagy-Britanniában történik, ami az összes termékükre igaz. Ezen kívül fiatal tervező tehetségeket támogatnak szerte az országban.

Camping felső 15GBP, Billy nadrág 16.50GBP.

George kabát 36GBP.

Marston nadrág 16.50GBP.

Pigeon

Nem túl nagy meglepetés, hogy a Pigeont is nő alapította 2004-ben. Jane Sheperd mindig is érdeklődött a textilek és a fenntartható divat iránt, mikor megálmodta az Organics for Kids vállalkozását. Kilenc évvel később átnevezték és felfrissítették a márkát. Sokáig náluk is minden az Egyesült Királyságban készült, azonban gazdasági és technikai okok miatt ezt már nem folytathatták tovább. Visszafogott stílusukkal mindig divatosak lesznek.

Tölgyfás rugi 20.70GBP

Sünis takaró 23GBP

Body ruhácska 21.50GBP

Nagyjából ennyi lenne a szubjektív listám a brit gyártókról. Egyszer majd a skandináv biopamut gyártókat is csokorba gyűjtöm. Egészen más világ, de megéri utána nézni. :)

Körkép a biopamut gyerekruha piacon 1.

A Bubble Londont 2015 február elsején és másodikán tartják. Ez az egyik legnagyobb gyerekruha szakkiállítás, ahol szinte az összes kisebb nagyobb gyerekruhagyártó képviselteti magát az új kollekcióival. Az idén én is ott leszek, mint látogató. 

Izgatottan várom a februárt, hogy ellátogathassak kedvenc városomba és, hogy megnézhessem ezt a vásárt vagy talán kiállítást. Az egyik legjobb hír, hogy az összes engem érdeklő biopamutot felhasználó cég jelen lesz, így még a 2015-ös őszi-téli kollekciók megrendelése előtt alkalmam lesz élőben is látni a ruhákat.

Mutatnék pár itthon nem ismert, de külföldön elismert brit vállalkozást, amik mind a biopamut felhasználást tűzték a zászlajukra.

Kite

2014-ben megnyerték a Soil Association Organic Awards rangos elismerését. Újszülött kortól 10 éves korig varrnak és terveznek szebbnél szebb holmikat. Mint sok más hasonló profilú cég, ők is a minőséget, tartósságot, valamint a vidám színek használatát tartják a legfontosabbnak. A dél-angliai tengerpart különösen inspiráló hely lehet, hiszen nem ők az egyetlen biopamutot használó vállalkozás, aminek itt a székhelye. Ruháik mind GOTS és Soil Association minősítettek.

Virágos és csillagos pulcsi 25GBP, csíkos ruha 25GBP, pöttyös ruha 27GBP. 

Fiú felsők 18GBP.

Kislány virágos ruha 26GBP, harisnyák 10GBP, kék kötött ruha 35GBP

Toby Tiger

Viszonylag régi motorosok a szakmában, hiszen 1998-ban alapított a céget Zoe Mellor dizájner és író. A ruháik az etikus, fenntartható és időtálló divat szellemében készülnek. Szinte azonnal felismerhetőek tarka ruháikról és nagy, applikált mintáikról és kiváló minőségű esőruházatukról.  A legmagasabb minőség nem cél, hanem alapkövetelmény. Szintén GOTS és Soil Assiciation minősítettek.

Esőkabátok 31.99 GBP-től, gumicsizma 21.99 font.

                                                         Pizsomák 24GBP-tól.

                                                          Cicás applikált felső 21 GBP.

Little Green Radicals

A 2005-ben alapított vállalkozásnak hamar szembe kellett néznie a gazdasági válság üzletileg jéghideg napjaival. Az alapító Nick azonban elszántan hitt az elveiben: fair kereskedelem és biopamut! Vicces szlogenekkel feliratozott pólóik nagy sikert értek el a piacon. Azon márkák közé sorolhatóak, akik elsőként kaptak fair trade minősítést. Nem csak ruházatot, hanem bio szépségápolási cikkeket is gyártanak babáknak.

Anorák 38GBP.

"Újrahasznosítom a hisztimet" előke 6GBP.

Kisfiú pizsoma 28GBP.

Frugi

Szintén családi vállalkozás a 2004-ben alapított Frugi. Az indulás nekik sem volt könnyű, azonban szuper dizájnjuk és a ruhák kiemelkedő minősége hamar Nagy-Britannia vezető biopamut gyerekruhagyártó cégévé tette őket. A Soil Association és GOTS minősítés itt is alapnak számít. Magyarországon először a Little Foxnál kapható.

Little Hannah Kifordíthatós Ruha 12.000Ft

Little Chloe Ruha 12.000Ft

Chloe Ruha 12.800Ft

Little Cord Combats Nadrág 11.200Ft, Snuggle Fleece Kifordíthatós Pulcsi 12.000Ft

Szemét nélküli család

Hogyan lehet szemét nélkül élni egy négytagú családnak? Hatalmas odafigyeléssel és egy teljes életmód váltással.

Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam egy kaliforniai családról, akik szinte semmi szemetet sem termelnek. Mindent újrahasznosítanak vagy az erre a célra kihelyezett konténerekbe dobják. Odafigyelnek arra, hogy mit és milyen csomagolásban vesznek - lehetőleg csomagolás nélkül, ömlesztve- bio háztartási szereket vesznek vagy készítenek és így tovább.

Ismerjétek meg a Johnson háztartás éves szeméttermését!

Manapság a legtöbbet feltett kérdés a családnak: "Mekkora a befőttesüveg?"

Igen, a befőttesüveg. Az anyuka, Bea ugyanis csatos üvegekbe gyűjti össze azt a szemetet, ami egyébként a kukába menne. Ne gondoljatok itt kamrányi gyűjteményre. Minden évben egy ilyen üveget töltenek tele. Persze ezek tömege és összetétele változik, de ezt a méretet nem lépik túl egy évben sem.

A 2014-es üveget már lezárták. Náluk egy év októbertől októberig terjed.

Nézzük, mit rejt az idei üveg!

1. Fotópapír és képeslapok. Ez utóbbiakat olyanoktól kapják, akik nem ismerik az életmódjukat. Persze, amennyire lehetett, ezeket is felhasználta őket egy művészeti projekthez.

2. Teljesen elhasznált kerékpáros felszerelések: biciklis kesztyű, kormány szalag, ami darabjaira szakadt.

3. Divathulladék :) Úgy, mint pár szalag, amit egy használt szandálról vágott le. Hátizsákról cipzár és egy párátlanító, ami az előbbi hátizsák zsebében érkezett.

4. Laminált lapok: fogászati biztosítási kártya, laminált működési engedély, amit még a 2006-os adópapírok újrahasznosítása közben talált.

5.Matricák: csomagoláson található matricák, sajt címke, figyelmeztető címke, amit egy kábelről vágott le.

6. Otthoni javítgatások hulladéka

7. Szépségápolási és higéniai szemét: törött szempillafesték kefe valamint 5 sebtapasz, amiből négyet még azelőtt ragasztottak a fia karjára egy oltás után, mielőtt szólhattak volna, hogy ők ilyet nem használnak. Az ötödikt pedig Scott fia kapta a térdére egy biciklis baleset után.

8. Egyéb matricák hátlapjai, mint például postai pecsét hátlap, vagy a fent említett kormány szalag leválasztott oldala.

9. Kertészkedésből maradt hulladék. egy zöld műanyag masni (valószínűleg cipőre ragadva került a kertbe) illetve az utolsó porvédő maszkunk (már kendőt használunk helyette).

10. Utazási szemét: az útlevél külső lapjai -  belsőket újrahasznosíthatóak voltak- illetve egy becsekkolt bőrönd címke.

11. Gyerek szemét: rágógumi és party - ajándék repülő.

Ha belegondolok, hogy egy háztartás ilyen kevés szemetet termel, elszorul a szívem. Mi mindent a megfelelő szelektív kukába dobunk és csak kevés megy a hulladéktelepekre, azonban így is egy nap alatt több kerül a szemétbe, mint nekik egész évben.

Bár én képtelen lennék ilyen szigorú keretek között élni, azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy lehet így is és akkor már az sem lesz teher, hogy a joghurtos dobozt és a fedelét elöblítve hajítsuk a szelektív gyűjtőnkbe.

(Az írás a zerowastehome.com bejegyzése alapján készült. Képek forrása is az előbbi.)

Szemétbe dobható divat

Manapság minden olyan villámtempóban változik az életünkben és minden erre a gyors változásra ingerli a fogyasztót. Cseréld le, dobd ki, vegyél újat, jobbat, szebbet vagy modernebbet! De mire ez a sietség? 


Nem erről akartam írni ma, de sajnos nem tudom megállni, hogy egy rövid bejegyzést ne ejtsek a fast fashion-ről. Aki csak egy picikét is ismeri és követi a divatot, annak egészen természetes, hogy a nagy divatházak évente kétszer teljesen új kollekciókkal rukkolnak elő. Ez magától értetődő a mi égövünk alatt, hiszen ki szeretne télen falatnyi szoknyákban járni, esetleg nyáron vastag pulcsiban izzadni? Sok kisebb családi vagy nagyobb ruhaipari cég is értelem szerűen ezekhez a szezonváltásokhoz igazodik. Azonban egyre jobban elterjedt egy másik irányzat is, amit angolul "fast fashion"-nek neveznek. Az ilyen gyártók egy szezonváltáson belül is többször teljesen megújítják a választékukat. Ez leginkább a szélesebb tömegeknek elérhető árú skandináv, spanyol vagy angolszász márkáknál jellemző. Ami persze nem is lenne rossz azoknak, akik állandóan valami új után néznek.

Ellenben a minőségük gyakran kifogásolható.

Néha én sem tudom megállni - pedig próbálom magam tudatos vásárlónak nevezni-, hogy ne szaladjak bele egy-egy ilyen kelepcébe. "De hisz annyira jó áron van! És most most tényleg nagy szükségünk van új nadrágokra, mert a lányok minden gatyójukból kinőttek a nyáron..."  Ezen felbuzdulva betértem a helyi bevásárlóközpont svéd boltjába, ahol a visszautasíthatatlan egyet fizet, kettőt kap akció volt a gyereknadrágokra.

Ikreim (is) vannak, örökölni egymás után nem tudnak illetve nincs is kitől nagyon, így aztán nekünk egyszerre kell mindent beszerezni a csajsziknak. Vettünk is rögtön négy párat, hiszen ezért csak kettő árát kellet kicsengetni. Örültem, hogy most egy jó darabig el leszünk látva nadrágokkal. Sajnos túl korán ittam arra a bizonyos medvebőrre. Fontos megjegyezni, hogy mindez szeptember közepén esett meg... A múlt héten jegyezte meg anyukám, hogy elég rondán kikopott az egyik nadrág térde. Bizony, tényleg ramatyul nézett ki a sötétkék farmer térdein a két nagy világos folt. De -gondoltam magamban- ilyen esztétikai problémára nem adunk. Megállapítottam, hogy a festés tényleg rossz. Itt azonban nincs vége, mosásba pakoláskor láttam, hogy az anyag is olyan mértékben elvékonyodott - szinte átlátszó-, hogy egy helyen meg is pattant és csak idő kérdése, hogy mikor lyukad ki. Hmmm, ettől már jóval mérgesebb lettem. Az i-re a pontot tegnap tette fel S. amikor a másik nadrágján egy hatalmas lyukkal tért haza. Elesett a szentem a füvön és a végletekig elvékonyodott anyag ezt már nem bírta. Nem bírtak ki még három hónap használatot sem a nadrágok úgy, hogy hetente maximum egyszer esett rájuk a sor??? Ez nadrágonként kevesebb, mint 12 használatot jelent!! Ha egy kicsit matekozunk , könnyen rájövünk, hogy az olcsóbb nadrágokkal is ugyanott vagyunk, mintha kevesebbet, de ezerszer jobb minőséget vettünk volna.

                 Mindkét pár nadrág térdein olyan vékony az anyag, hogy már majdnem átlátszóak. A                          férjem szerint divatos a koptatott, de nem a kikopott... :(


Joggal kérdezhetitek, hogy miért nem a Frugitól rendeltem nekik nadrágot, hiszen ezzel foglalkozom? A válaszom roppant egyszerű, mert ők sajnos nem gyártanak teljesen gumis derekú nadrágot. Ezt mi otthon legging jeansnek nevezzük. Olyan, mint egy leggings aka. cicanadrág :) csak farmer anyagból. Kényelmes, rugalmas, praktikus és nem utolsó sorban csinosabb, mint egy leggings. Tökéletes viselet egy ovisnak! Állítható derekú farmereik már vannak és azt biztos onnan veszem jövőre!

Folyamatosan bővíti a Frugi a termékskáláját és a 2015-ös őszi-téli kollekciót nézegetve nagyon sok új termékkel fognak megjelenni jövőre. Addig azonban marad a jól bevált Boden! Ahol ugyan egy nadrág kerül annyiba, mint a svédeknél kettő, de ezeket még másfél év intenzív használat után is jó áron adhatom el a Facebook ilyen jellegű adás-vételi oldalain. Nem csoda, hogy ez az egyik legjobb gyerekruhagyártó a brit piacon. Egyetlen bajom csak annyi vele, hogy nem használnak biopamutot. Nagyjából semennyit sem! Más nagy láncok ugyan igen és még azt is ráírják, hogy 100% biopamutból, de akkor csak annyi a kérdésem, hogy ezek miért negyed olyan vastagok, mint más, csak biopamutot használó cégek ruhái? De ez már egy másik történet...

Ne haragudjatok a kifakadásomért, de ezt nem hagyhattam szó nélkül. Fast fashion ide, fast fashion oda, én maradok a jól bevált, kissé drágább ruháknál, amiket nem kell háromhavonta lecserélnem. A pórul járt nadrágok minden térdére varrok majd egy szép kis foltot és jó lesz játszani. :(

                                                     Sennen nadrág a Frugitól 28GBP.

                                                 Boden Cord Slim Fit Jeans 22GBP-tól.

Így kezdték ők 2.

Lucy Jewson és a Frugi

Apró online vállalkozásból 46 országra kiterjedő franchise hálózatot hoztak létre. A Frugi nevű cornwalli cég villámgyorsan Nagy-Britannia egyik legnagyobb sikertörténete lett.

A siker receptje a következő:

Végy
1 db várandós tengerbiológus anyukát
1 db inspiráló új üzleti ötletet
jó adag lelkesedést és eltökéltséget
1db - az új vállalkozás miatt - addigi munkáját is feladó férjet!

Aki még nem ismerné ezt a márkát, annak csak annyit, hogy a Frugi egy kizárólag biopamutot használó gyerekruha gyártó cég, ami arra törekszik, hogy a legvonzóbb és legmegbízhatóbb céggé váljon a planétán.

Miközben Lucy az első babáját  Tomot várta, volt egy "látomása". Elkötelezett mosható pelenkázós anyuka volt, de nehezen talált olyan ruhát, ami a nagyobb mosható pelenkás babákra is jó lett volna. Az otthonléte alatt eldöntötte, hogy vállalkozásba kezd.

"Halvány fogalmunk sem volt a logisztikáról, csomagolásról, gyártásról és az importálásról. Sokan mondták, hogy ezzel mindenünket kockára tesszük. A férjem Kurt egy építőipari cégnél dolgozott és elhatároztuk, ha ez beindul, ő is feladja a munkáját."- meséli Lucy.

Kurt hozzáteszi: " Eldöntöttük, hogy egy évet adunk magunknak, hogy beinduljon a cég és kibéreltünk egy garázst heti 10 fontért, ahol a készletet tartottuk."

A 2004-es szerény kezdetek óta a Frugi díjesővel öntözött céggé nőtte ki magát. Közel 500 viszonteladóval a  föld 46 országában.

"Nagyon jó etikus márkának lenni, de mivel az akarod, hogy gyerekek hordják a ruháidat, így azok semmiképp sem lehetnek unalmasak. A bio gyerekruhák korábban szúrósak és kényelmetlenek voltak, de nekünk nagyobb terveink voltak annál, hogy egy apró bio márka legyünk. Olyan gyártókkal akartunk versenyezni mint a Boden, Joules vagy a JojoMamanBebe.

A Frugi ruhák okos szabása és a mögötte lévő technikai elgondolás miatt akár többféleképp is hordhatóak. Akár kifordítva is.

Annak ellenére, hogy növekedni és fejlődni akarnak, nem szándékozzák otthagyni Cornwallt.
Lucy korábbi tengerbiológus munkája többször szólította a megyén kívül és ez is oka volt annak, hogy változtasson az életén.

"Soha nem hagynánk el Cornwallt csak azért, mert az üzlet növekszik. Itt van a szívem és itt is fogunk maradni."- mondja.

A cég miatt gyakran utaznak Indiába, ahol a Frugi gyártók nagy része található.

"Rendszeresen látogatjuk a gyárakat, hogy megbizonyosodjunk arról , hogy a munkásaink megfelelő körülmények között dolgoznak Egy árvaházat is támogatunk, ami épp az egyik varrodánk mellett található. Elláttuk őket számítógépekkel, mosógéppel, rizsfőzővel és más egyéb szükséges dologgal. Mindent megteszünk, amit csak lehet, hogy kicsit jobbá tegyük az életüket, hiszen ott nincs állami gondoskodás."

De nemcsak távoli vidékeken segítenek. Helyi szervezeteket is támogatnak, úgy mint a Cornwall Wildlife Trust.

"Tagjai vagyunk az 1% for the Planet szervezetnek, így a forgalmunk egy százalékát két természetvédelmi alapítvány kapja, függetlenül attól, hogy nyereségesek voltunk avagy sem. Nagyon fontos volt, hogy az adomány ne a profithoz, hanem a forgalomhoz legyen kötve, hiszen ha nem lennénk nyereségesek, akkor adományt sem kellene adnunk."

A Frugi forgalma elérte az 1,7 millió fontot és az üzlet tovább virágzik, 2008-ban átnevezték a vállatot Cut4Cloth-ról (moshatóra szabva, a szerk.) Frugira, ami egy latin kifejezés és a "föld gyümölcse"- t jelenti. Csapatuk elérte az 50 főt és nemrég költöztek egy jóval nagyobb telephelyre.

Ha eddig nem hallottál a márkáról, jobban teszed, ha odafigyelsz rá, hisz nemsokára minden háztartásban ismerősen fog csengeni a Frugi szó.

A Frugi csodás ruháit a LittleFoxnál is megtalálhatod.


(Az írás a cornwall-living-co.uk Fruits of the Earth cikke alapján készült.)

Így kezdték ők 1.

Az elkövetkező két napban két sikertörténetet mutatok be nektek. Mindkettő Nagy-Britanniában született és a biopamuthoz, valamint a fair kereskedelemhez köthető.
Nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyik ez a két sikeres márka. Hát persze, hogy a Piccalilly és a Frugi. Nem véletlen, hogy ezek forgalmazásába vágtam a fejszémet.

Jó érzéssel tölti el az embert, hogy mindkettő vállalkozás családi irányítás alatt áll és született. Mondhatni a konyhaasztalon. De lássuk csak!

Ma egy Hannah Evansszel, a Piccalilly alapítójával készült interjú fordítását olvashatjátok.

Miért döntöttél a Piccalilly megalapítása mellett?

Hannah: Feleslegessé vált a munkám, amit beszerzőként végeztem egy etikus import cégnél. Az aggódás pozitív lehetőséggé változott, felszabadultam a kilenctől ötig való munka alól és így megalapíthattam a Piccalillyt. Régóta érdekeltek a biopamut ruhák, de abban az időben mind bézs színű és borzasztó unalmas volt.Olyan márkát akartam alapítani, ahol a ruhák színesek és modernek, valamint vonzóbbak a piacon.

Mennyire volt fontos, hogy egy etikus ellátási láncban legyél benne és hogyan valósult ez meg?

H.: A gyártás során megvalósuló legmagasabb etikai standard volt a kiinduló pont a Piccalillynél és mivel elég jól ismertem az indiai ellátási lánc menetét - a korábbi munkám miatt - , számos kapcsolatom volt, valamint rálátásom az ottani gyárak problémáira, beleértve ebbe a gyermekmunkát és az adósrabszolgaságot. A legfőbb beszállítónkat a Greenpeace révén szereztük, akivel az alapítás óta együtt dolgozunk. Ami szokatlan és üdítő volt ennek a különös gyártónak a munkájában , hogy a gyapotot egy teljesen átlátható beszállítói láncon, a CHETNA Organic-on keresztül szerezték be, a gyártó partnerünk előfinanszírozta a gyapotot abban a megállapodásban, hogy prémium árat fizet, ezzel lehetővé téve a hagyományos gyapot termelést folytató farmereknek, hogy áttérjenek a bio termelésre. Ezen kívül a CHETNA gazdálkodóknak 10% részesedése van az üzemben így megnövelve a bevételüket. Minden gyárunk alá van vetve a FLO Cert és GOTS szabványoknak, ezzel biztosítva a magas etikai standardot.

Jó hallani, hogy gyakran utazol Indiába. Mennyire fonotos neked a jó kapcsolat a gyártókkal?

H.: Mint a Piccalilly tulajdonosa, a munkám részének tekintem, hogy évente legalább egyszer meglátogassam a beszállítóinkat. Ez a mi érdekünk is, valamint ezekkel a látogatásokkal megszilárdítjuk a kapcsolatunkat. Lehetőséget ad arra, hogy teljes mértékben megérthessük azokat a kihívásokat, amikkel a gyártók szembesülnek és biztosítja a nyílt és pozitív kommunikációs csatornákat, mivel rengeteg kérdés merül fel az indiai ruhaiparban; nem is beszélve az életszínvonalról. Azok a cégek, melyekkel dolgozunk, a "nyitott ajtók" irányelvet követik a vevőikkel kapcsolatban, biztosítva ezzel, hogy nem érhetnek bennünket kínos meglepetések illetve, hogy a beszállítóink mindig a legmagasabb színvonalon dolgoznak. Gyakran megfeledkezem azokról a kihívásokról, amikkel az indiai emberek napról napra találkoznak, olyan esetekben , amikor szállítási késésekkel vagy gyártási problémákkal küzdünk. Így újra és újra ellátogatni Indiába- arra a helyre, ahova lassan 12 éve járok - a beszállítóinkkal szembeni felelősségünkre és elkötelezettségünkre emlékeztet.

Milyen jövőbeli terveid vannak a Piccalillyvel?

H.: Az elmúlt 8 évben folyamatosan fejlődtünk , most egy hét főből álló kis csapatunk van és egy újszülött kortól nyolc éves korig terjedő termékpaletta. Célunk egy olyan növekedés, ahol hűek maradhatunk az alapvető értékeinkhez. A termékskála növelése nem egyszerű feladat, hiszen nem vagyunk benne a "fast fashion" (eldobható, gyorsan cserélhető divat, a szerk.) üzletben. De meg kell tanulni egyensúlyozni az új és a kipróbáltan biztos között. Örömmel meghallgatjuk a vásárlóink ötleteit, javaslatait és ahol ez lehetséges, átvisszük a gyártásba. Ezzel is azt a célt szolgálva, hogy a márka erősebb és jobban eladható legyen. Nagy-Britanniában és szerte Európában egy komoly viszonteladói rendszert építettünk ki, amit folyamatosan erősíteni szeretnénk az elkövetkező években.

Mi a legfontosabb lecke, amit megtanultál a márka alapítása óta?

H.: Hallgatni és tanulni, valamint nem aggódni azon, ha valami esetleg nem működik. A hibáinkból tanulni nagyon is a fejlődési folyamat része. A hibázástól való félelem az oka sok cég stagnálásának. Mint cégtulajdonos, örömmel hallgatom meg mások véleményét és nyíltan ösztönözzük a viszonteladókat, beszállítókat, alkalmazottainkat és a vásárlókat, hogy vegyenek részt a Piccalilly márka fejlesztésének folyamatában. Az is nagyon fontos, hogy maradjunk hűek önmagunkhoz és ne hasonlítgassuk magunkat más márkákhoz, hogy azok mit és hogyan csinálnak.

Mit gondolnak a gyerekeid a Piccalillyről?

H.: Cicely, a legkisebb lányom, mindig is egyfajta múzsám volt, mivel akkor alapítottam a céget, amikor ő még kisbaba volt. Azóta is hordja a ruháinkat illetve a modellünk. Minden holminkat imádja. Az új kollekciót minden alkalommal "letesztelem" rajta és más gyerekeken, így figyelve meg azokat a darabokat amikre felkapják a fejüket és mosolyt csalnak az arcukra.

Kedvenc színed?

H.: Zöld.

Hogyan kapcsolódsz ki?

H.: Futok. Hetente megpróbálok kétszer, háromszor futni. Kitűnő stresszoldó!

Melyik a kedvenc felnőttruha márkád?

H.: A Liv, ahol a közeli barátom Dawn Foxall kötöttáru tervező és brand igazgató és ők is ugyanabból az ellátási láncból szerzik be az anyagainkat ahonnan mi is, így biztosan tudom, hogy ezek a ruhák a legmagasabb etikai standardnak felelnek meg.

Kivel mennél el szívesen vacsorázni és mit választanál az étlapról?

H.: Kapóra jött a kérdés. Az idei Nobel békedíjas Kailash Satyarthival, a Bachpan Bachao Andolan alapítójával vacsoráznék szívesen. Cégünk régóta támogatja a BBA alapítványt különböző adománygyűjtéssel, mintadarab kiárusítással. Többször volt alkalmam találkozni BBA és Global March tagokkal illetve meglátogathattuk a Mutki Ashramot, ahol gyerekmunkásokat és adósrabszolgaként dolgozó gyerekeket rehabilitálnak - ahol ez lehetséges - a szüleikkel együtt. Nagyon érdekes projekt, így szeretném megismerni magát Kailasht is, hogy elbeszélgethessünk a folyamatban lévő programjaikról is.
Az étlapról természetesen valami thai ételt választanék és hozzá fehér bort.

( Az írás a www.ethicalshoppingforbabies.co.uk cikke alapján készült)

Nulla szemét, boldogabb élet

Hiába kutakodtam a Facebookon, nem találtam olyan oldalt, ami kizárólag bio témákkal foglalkozna. Arról nem is beszélve, hogy a biopamutról és annak fontosságáról még kevesebb szó esik a fent említett oldalon.
Mivel 100% biopamutból készül gyermekruhák forgalmazásával foglalkozom miniatűr webshopomban, ezért eldöntöttem, hogy ha hegy nem megy Mohamedhez, hát Mohamed megy a hegyhez...és nyitok egy ilyen irányultságú közösséget. Persze, lehet, hogy csak én voltam a béna és rossz helyen keresgéltem...

Javában ez a blog  a "Minden, ami bio" facebook oldalra készül linkként. Leginkább külföldi cikkek fordítását fogjátok megtalálni és egyéb, hazánkban még kevésbé ismert kezdeményezésekről fogtok olvasni.

Kezdjük is rögtön egy amerikai példával.

Lauren Singer New Yorkban él. Két éve elhatározta, hogy ő bizony nulla-zéró-semmi szemetet nem fog termelni életmódjával. Persze ő sem élt mindig így. A fordulópontot egy egyetemista csoporttársának idegesítő szokása hozta el. A lány minden nap műanyag zacskóban hozta az ebédjét, műanyag palackból itta a vizét és műanyag evőeszközökkel evett, amit aztán szépen dobott is ki a kukába nap mint nap. Lauren csak morgott magában, de a lánynak nem szólt semmit. Aztán mikor feldúlva hazament egy ilyen élmény után és otthon kinyitotta a hűtőjét, megdöbbent az őt fogadó látványtól. Minden műanyag csomagolásban sorakozott és várt a végső felhasználásra. "Te KÉPMUTATÓ!"- gondolta magában. "Én a zöld lány vagyok és nem műanyag lány! Mi a csudát csináltam az eddig??" Ekkor határozta el, hogy minden műanyagot száműz az életéből.

Új életformája azonban jelentős változásokat igényelt. Hiába volt fenntarthatósági manager a New Yorki Környezetvédelmi Hivatalnál, hiába diplomázott környezetvédelmi tanulmányokból, ilyen irányú tapasztalata kevés volt.

A műanyag kiiktatása korántsem volt egyszerű feladat. Azt jelentette, hogy gyakorlatilag mindent előrecsomagolt terméket magának kellett elkészítenie. Ez magába foglalt a fogkrémtől a tisztítószerekig mindent. Mindent, aminek elkészítéséről Laurennek a leghalványabb fogalma sem volt. Az internet persze a segítségére volt. Rátalált a ZERO WASTE HOME nevű blogra, amit Bea Johnson, egy kétgyerekes kaliforniai anyuka ír(t). "Ha ezt egy család meg tudja csinálni, akkor nekem is menni fog, hiszen egyedül élek" - határozta el Lauren.

És hogyan lett a nulla műanyagból nulla szemét?

Először is nem vásárolt többet előrecsomagolt termékeket. Helyette vitte a saját szatyrát, üvegét, amit ömlesztve árult termékekkel töltött meg. Csak használt ruhákat kezdett el vásárolni. A saját pipere - és tisztítószereit maga kezdte el készíteni. Eladományozta vagy eladta a felesleges holmijait; például azt a 10 farmert, amit már a gimi óta nem hordott vagy a megszámlálhatatlanul sok mütyűrjét, dekorációs anyagát.

De ami a legfontosabb, elkezdett azon gondolkodni, hogy mik a potenciálisan "szemét termelő" helyzetek. Nemet mondott a koktélba tett szívószálra, műanyag és papír szatyrokra a boltokban. Ez a periódus kb. egy évig tartott és jelentős erőfeszítést igényelt Laurentől. A legnehezebb volt szembenézni addigi életével! A környezetvédelmi tanulmányokat folytató lánnyal, a fenntartható környezet csillogó irányjelzőjével, akinek az élete egyáltalán nem ezt mutatta.

Rájött, hogy bár sok környezetvédelmi kérdéssel foglalkozott és támogatott, de az életmódja igazán mégsem volt zöld...
Mióta változtatott az életformáján, az élete napról napra jobb lett.

Íme néhány példa, hogy mitől jobb a szemétmentes élet:

1. Pénzt spórol
Mielőtt bevásárolni indul, mindig listát ír, amit be is tart. Így megkíméli a környezetét és a pénztárcáját az impulzív vásárlásoktól. Azt veszi meg, amire szüksége van. Hogy ömlesztett áruból vásárol, nem fizet a csillogó, de kidobható csomagolásért. Amikor pedig ruhát vesz vagy second hand boltba megy, vagy erősen leárazott holmik közül válogat.

2. Jobbat és jobban eszik
Mióta friss árut vásárol, csökkent az egészségtelen áruk vásárlásának lehetősége. A készételek helyett most biopiacokon biotermékeket vásárol nagyobb tételben.

3. Boldogabb
Szemétmentes élete előtt szupermarketekben vásárolt zárás előtt, mert soha nem vásárolt be normálisan vagy elviteles ételeket vett, esetleg a drogériákban kóválygott valami új kencét keresve magának.
Most egy tipikus hete a következőképp néz ki. Heti egyszeri bevásárlás, ahol mindent megvesz, amire azon a héten szüksége van. Ez nemcsak a főzéshez kell, hanem a tisztító- és szépségápolási szereihez is. Hisz minden, amire otthon szüksége van, előállítható egyszerű alapanyagokból. Egyszerűbb és egészségesebb, nincs benne semmi mérgező anyag.
Soha nem gondolta, hogy ez az új életmódja majd boldogabbá teszi, de ezek a tapasztalatok ösztönözték Laurent, hogy blogot indítson, ahol másokat is ösztönözhet a szemétmentes életre, valamint tanácsokat és tippeket ad különböző háztartási tisztítószerek elkészítéséhez.

Lauren otthagyta az állását és megalapította a The Simply Co. cégét, ahol a saját maga által készített tisztítószereket árul.

(Az írás a www.mindbodygreen.com "I haven't made any trash in 2 years. Here is what my life is like" cikke alapján készült.)