2015. június 10., szerda

Kacat túra a babaszobában - Légzésfigyelő

Tegnapi bejegyzésem közben sok olyan dolog jutott eszembe, ami témába vághat. Mivel nem akartam túl bő lére ereszteni a gondolataimat, jobbnak láttam több részletben összeírni a felesleges vagy nélkülözhetetlen babaholmik listáját. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy teljesen szubjektív gyűjtemény, tehát lehet, hogy te pont mást gondolsz róla.


Ma egy terméket szeretnék bővebben bemutatni. Ez pedig nem más, mint a légzésfigyelő.

Lehet, hogy én a túlaggódós anyukák táborát gyarapítom, de amint kiderült, hogy terhes vagyok az ikrekkel, számomra nem volt kérdés, hogy mi ezt a dolgot biztosan be fogjuk szerezni. És mivel ketten voltak, rögtön kettőt is. Persze ez minden másra igaz volt, hiszen nem volt kitől babafelszerelést örökölnünk lévén első gyerekek (unokatesó alig idősebb a lányoknál, ezért onnan nem érkezhettek az "adományok") a családban és a baráti körben. Úgy éreztem, hogy soha nem bocsátanám meg magamnak, ha esetleg ezen múlna a lányok élete. (Tudom, aggódós vagyok! Szóltam előre. :) A franc akar abba a törpe százalékba esni, ahol a baba bölcsőhalált hal! Meg persze ikrek is voltak a lányok és kis súlyúnak gondoltuk őket, "ki tudja meddig maradnak bent? " stb. Szerencsére kihúzták a 38. hétig és a kisebb "B" baba is 2650g volt, a nagyobb "A" baba pedig 2950g. Öt nap kórház után mehettünk is haza. Isten pá' ! Otthon is voltam az ikrekkel!

Hihetetlen, mekkorát változott a boltok kínálata az elmúlt hét évhez képest! Anno ikres babakocsiból alig volt pár darab a piacon, az is horrorisztikus áron és ez nem a múlt században volt, hanem 2008-ban! Légzésfigyelőből sem volt túl bő a választék. Volt egy virág alakú magyar fejlesztésű termék, de az ott bukott el, hogy ismertem az életvitelünket. Sajnos azt (akkor még) csak fix helyen lehetett rögzíteni, mondjuk a falon. Mi azonban szinte minden hétvégét a szüleimnél töltjük -kert, kutya, macska stb -, így az szóba sem jöhetett.



A tesóm 11 hónappal előttem szült és ők akkor már használták az AngelCare légzésfigyelőt és teljesen elégedettek voltak vele. Így aztán ezt szereztük be a Brendonból. Kevés babaholmit vettünk itthon, de ezek pont azok közé tartoznak. Szerettem volna látni, érezni és ismerni a terméket, mielőtt megveszem. A magyar nyelvű újraélesztési útmutató is nagyon hasznos. Nem mintha nem beszélnék jól angolul, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy vészhelyzetben, pánikolva  felfognám a babák újraélesztésének lépéseit. (így csak férj nem értett belőle egy kukkot sem, de annyi baj legyen, ritkán volt egyedül a lányokkal)

Az egész rendszer két négyzet alakú érzékelőből, egy babaszobai egységből és egy szülői egységből áll. Az érzékelőket a matrac alá kell helyezni (kókuszmatrac alá akkor még nem javasolták), összedugni a csatlakozókat és kész.
Változtatható, hogy mit szeretnél figyelni:
1. csak légzés
2.légzés, hang és csipog a lélegzetvételnél
3. légzés és hang
4. csak hang (mi most ezt használjuk értelemszerűen)
Három frekvenciája van, tehát ikreknél is tökéletesen tudod, hogy éppen kivel van mondjuk baj.

Sokan gondolják, hogy felesleges pénzkidobás. A baráti körünkben senki nem vett ilyet. Én azonban nem tudtam volna nélküle élni. Tényleg. Olyan biztonságot adott, hogy akkor is figyeli valami a babákat, amikor délben épp pizsamában próbálok 3 és fél perc alatt magamba tömni reggelit és ebédet egyszerre, mostam-vasaltam-takarítottam vagy nyugodtan alhattam azt a pár órát éjszaka. Nálunk a lányok kezdetektől fogva külön szobában és külön ágyban aludtak, így azért talán érthetőbb a hozzáállásom a babafigyelőhöz.

Nem volt túl sok (téves) riasztás. Hat év alatt összesen talán öt darab. Egyre azonban máig tisztán emlékszem. Pár hónaposak lehettek a lányok, mikor egy éjjel megszólalt a légzésfigyelő riasztója. Az adrenalin berobban a sejtjeidbe, te pedig kirobbansz az ágyból és rohansz a gyerekszobába! A férjem ezt olyan vehemenciával adta elő éjnek évadján, hogy kis híján nekiugrott a szekrénynek. Szerencsére a kisebbik babánk érdeklődve nézelődött, mikor bevágtattunk a szobájukba. "A" baba továbbra is békésen aludt. A használati útmutató szerint sokszor az is elég egy lélegezni elfelejtő babának, hogy sípol a babaszobai egység. Nálunk elég volt. Nem mászott le "B" baba az érzékelőkről és nem is csúszott szét a csatlakozó. Úgy gondolom, hogy nálunk ott és akkor megmentette Julie életét.

Sok mindent mondanak a bölcsőhalál elkerüléséről az okosok. Ne fektesd a hasán! Ne legyen túl melege a babának stb! Nekünk a gyerekorvos kifejezetten javasolta a hason altatást, mert kellett a picit hipotón gyerekeink megfelelő fejlődéséhez. Szerettek is hason aludni. Mégis, a legbiztosabb egy légzésfigyelő!

Egy évesek voltak a gyerekek, mikor kiszedtük alóluk az érzékelőket. Az első pár napban még aggódtam, hogy nem e túl korai volt? :D Azóta érzékelők nélkül van bekapcsolva esténként a szobájukban, ugyanis bébiőrként is üzemel. Nálunk messze van a konyha a gyerekszobától és bizony ha főzök, nem mindig hallom, mi zajlik odabent. Tökéletes erre a szülői egységet kint tartani a konyhában. Egy szó, mint száz: nekünk ez nem volt felesleges pénzkidobás. Még akkor sem lett volna az, ha soha nem riasztott volna be, akár tévesen is!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése